Alves de Sousa
A Duoro borvidék nyugati részének, a Baixa Corgonak az egyik sztárjának számít Alves de Sousa. Birtoka méretesebb családi birtokok közé tartozik, amely nemcsak otthon, de külföldön is komoly ismertségnek örvend. Az Alves de Sousa egyedüliként Portugáliában kétszer is elnyerte a Revista de Vinhos magazin nagyra értékelt „Év Bortermelője” díját.
Domingos Alves de Sousa 1949-ben, egy tradicionális szőlőművelő család harmadik generációjaként látta meg a napvilágot. Egész gyermekkorát a szőlő és bor körül töltötte, de a szülők elleni lázadás más szakma felé terelte: építőmérnöki diplomát szerzett és eltávolodott a családi birtoktól. Később édesapja betegsége miatt tért vissza és átvette az irányítást, állítása szerint a szőlő iránti szerelem ekkor kezdett alakulni. A szülők halála után a birtok két részre szakadt, Domingos a Quinta da Gaivosát választotta, nővéréhez pedig a családi otthont körülölelő Quinta das Caldas került. Míg utóbbi szépen lassan szertefoszlott testvére kezében, a Gaivosa mintegy 20 hektáros területén hamar felpörögtek a dolgok. Domingos komoly átalakításokba kezdett, tőkét vont be és felújította a quinta épületeit és pincéjét.
Domingos 1987-ben hagyott fel teljesen az építőmérnöki pályával. Nehéz időszak volt ez, hiszen fekete fellegek gyülekeztek a portugál borágazat felett. A korábban a Ferreiranak és más nagy cégeknek értékesített bort egyre nehezebben lehetett eladni, a termelési költségek pedig az egekbe szöktek. Erre még rátett egy lapáttal a katasztrofális 1988-as évjárat. Domingos pontosan látta, hogy a bejáratott üzleti modell nem működik többé, vagy változtatni, vagy bukni kell. Az addig „mellékterméknek” tartott száraz borokkal akart volna foglalkozni, de az ötleten túl ez jelentős szakmai változtatásokat követelt: területek, fajták, kitettség, művelésmód és borászati eljárások sokaságán kellett volna változtatni. A száraz bornál minden másképpen van, ezért Domingos iskolapadba ült, kóstolt, utazott és megpróbált minél többet megtudni a borkészítés mesterségéről.
Az első piacra dobott száraz tétel egy 1991-es fehérbor volt, amelyre két vörös jött a következő évjáratból. A borok különösen jó visszhangra találtak és rövid időn belül az export piacok is megnyíltak. A Douroban sok termelő állítja, hogy az első „szárazborosok” között volt, de valójában négy pincészet mutatott utat: Quinta do Cotto, Niepoort, Ramos Pinto és az Alves de Sousa. Hogy semmit se bízzon a véletlenre, Domingos felkérte konzultánsnak a respektált borászt, Anselmo Mendest, akit 1997-ben az év portugál borászának választottak.
Az Alves de Sousa területeit hat quinta (birtok) alkotja, összesen 130 hektáron gazdálkodnak, amely évente meglepően kevés, mintegy 300.000 palackot tölt meg. Minden bor saját alapanyagból készül.
A birtokok közül a Quinta da Gaivosa (25 ha) talán a leghíresebb, itt átlagosan 60 éves ültetvényeket találunk, de a 80-100 éves tőkékről szüretelt csúcsborok is innen kerülnek ki. A szintén palás Quinta do Vale Raposát (18 ha) a nyolcvanas években vásárolták. A nagy hagyományú, Dona Antónia Ferreira rendtartásához köthető Quinta das Caldas (22 ha) specialitása a palát gazdagító agyag víztartó képessége. A kiváló kitettségű Quinta da Estação (17 ha) szinte beleszakad a Douroba, állandó fajta- és technológiai kísérletek színhelye. A Quinta da Aveleira (12 ha) magasan helyezkedik el, főként fehér fajtákat találunk itt, a hűvösebb fekvés segít megőrizni a gyümölcs frissességét. A Quinta da Oliveirinha rendhagyó módon a Cima Corgo-ban található, és a világszerte ismert Sandemanhoz tartozó Quinta do Seixo-val szemközt található.
Domingos Alves de Sousa 1949-ben, egy tradicionális szőlőművelő család harmadik generációjaként látta meg a napvilágot. Egész gyermekkorát a szőlő és bor körül töltötte, de a szülők elleni lázadás más szakma felé terelte: építőmérnöki diplomát szerzett és eltávolodott a családi birtoktól. Később édesapja betegsége miatt tért vissza és átvette az irányítást, állítása szerint a szőlő iránti szerelem ekkor kezdett alakulni. A szülők halála után a birtok két részre szakadt, Domingos a Quinta da Gaivosát választotta, nővéréhez pedig a családi otthont körülölelő Quinta das Caldas került. Míg utóbbi szépen lassan szertefoszlott testvére kezében, a Gaivosa mintegy 20 hektáros területén hamar felpörögtek a dolgok. Domingos komoly átalakításokba kezdett, tőkét vont be és felújította a quinta épületeit és pincéjét.
Domingos 1987-ben hagyott fel teljesen az építőmérnöki pályával. Nehéz időszak volt ez, hiszen fekete fellegek gyülekeztek a portugál borágazat felett. A korábban a Ferreiranak és más nagy cégeknek értékesített bort egyre nehezebben lehetett eladni, a termelési költségek pedig az egekbe szöktek. Erre még rátett egy lapáttal a katasztrofális 1988-as évjárat. Domingos pontosan látta, hogy a bejáratott üzleti modell nem működik többé, vagy változtatni, vagy bukni kell. Az addig „mellékterméknek” tartott száraz borokkal akart volna foglalkozni, de az ötleten túl ez jelentős szakmai változtatásokat követelt: területek, fajták, kitettség, művelésmód és borászati eljárások sokaságán kellett volna változtatni. A száraz bornál minden másképpen van, ezért Domingos iskolapadba ült, kóstolt, utazott és megpróbált minél többet megtudni a borkészítés mesterségéről.
Az első piacra dobott száraz tétel egy 1991-es fehérbor volt, amelyre két vörös jött a következő évjáratból. A borok különösen jó visszhangra találtak és rövid időn belül az export piacok is megnyíltak. A Douroban sok termelő állítja, hogy az első „szárazborosok” között volt, de valójában négy pincészet mutatott utat: Quinta do Cotto, Niepoort, Ramos Pinto és az Alves de Sousa. Hogy semmit se bízzon a véletlenre, Domingos felkérte konzultánsnak a respektált borászt, Anselmo Mendest, akit 1997-ben az év portugál borászának választottak.
Az Alves de Sousa területeit hat quinta (birtok) alkotja, összesen 130 hektáron gazdálkodnak, amely évente meglepően kevés, mintegy 300.000 palackot tölt meg. Minden bor saját alapanyagból készül.
A birtokok közül a Quinta da Gaivosa (25 ha) talán a leghíresebb, itt átlagosan 60 éves ültetvényeket találunk, de a 80-100 éves tőkékről szüretelt csúcsborok is innen kerülnek ki. A szintén palás Quinta do Vale Raposát (18 ha) a nyolcvanas években vásárolták. A nagy hagyományú, Dona Antónia Ferreira rendtartásához köthető Quinta das Caldas (22 ha) specialitása a palát gazdagító agyag víztartó képessége. A kiváló kitettségű Quinta da Estação (17 ha) szinte beleszakad a Douroba, állandó fajta- és technológiai kísérletek színhelye. A Quinta da Aveleira (12 ha) magasan helyezkedik el, főként fehér fajtákat találunk itt, a hűvösebb fekvés segít megőrizni a gyümölcs frissességét. A Quinta da Oliveirinha rendhagyó módon a Cima Corgo-ban található, és a világszerte ismert Sandemanhoz tartozó Quinta do Seixo-val szemközt található.
